The Wolf of Wall Street (2013)

Tőzsde, papírok és részvények. Mi a „fészkes-fene” ebben az izgalmas? Pénz, drogok és meztelen bukszák, ugye mindjárt más a leányzó fekvése.

Joan Bredfort (Leonardo DiCaprio) az a legkisebb gyerek típus, aki a középosztályból a csúcsra küzdötte fel magát. A közeg, amelyben sikereit elérte, egy tipikus amerikai álom, hisz pénzzel spekulálni és közben drogozni, dögös bigékkel kéjelegni igazán szuper elfoglaltság.
A film fő kérdése, vajon önmagad tudsz-e maradni úgy, hogy szinte már teljesen lehúzott a korrupció és a bűnözés örvénye.

Scorsese zseniális filmet alkotott, neki ez már zsigerből jön. Nem tudom honnan veszi az ötleteit, de képes még mindig meglepni egy-egy különleges szcénával. Jonah Hill kezd lassan DeVito-i magasságokba emelkedni, pedig jelentéktelen fizimiskája és szenya karakterei miatt nagyon rühelltem eddig.
A szépen lassan puffadó történet kicsit megspékelése a jól bevált zsánert (meztelen lányok, drogos „világok’) követi, néhol a rendező legcsillogóbb alkotása, a Casino ugrott be. Kedvenc jelentem, amikor a két főszereplő kicsit lesajnálja a régóta szekrénybe porosodó tudatmódosítót és ezáltal egy igazán kellemes estében lesz részük.
Évtized bomba meglepetése lett a mozi, de DiCapriót annyiszor láttuk már zsigerből hozni a felfuvalkodott milliomost, hogy még is fanyalgunk egy kicsit.

The Wolf of Wall Street (2013) on IMDb